Napok óta szeretnék elmesélni Nektek valamit, de olyan fáradt voltam :D Nem volt rá erőm. Talán tudjátok páran, hogy egy rádióban dolgozom műsorvezetőként. Ez sajnos csak a legnagyobbaknál igazán kifizetődő, mi, regionális vagy helyi rádióban dolgozók igazi szerelmi hivatásként, de általában másodállásban végezzük a munkánkat. Nekem is van egy másik melóm, de a kollégáim közül sokan „maszekolnak”.Különböző rendezvényeken konferálnak, de engem valamiért ezek a felkérések eddig elkerültek.

Tudtam is az okát a valaminek, gondoltam biztos azért mert duci vagyok. De nem nagyon túráztam ezen, ez van gondoltam, elevickélek az én kis kitaposott útjaimon. Pár hete azonban megint eszembe jutott ez a kis eszmefuttatásom, de nem szenteltem neki sok figyelmet. Két napra rá viszont hívott az egyik korábbi vendégem, hogy idén is lesz Győrben Cheerleader kupa, és ők rám gondoltak, mint háziasszony. Hát jól betojtam :) De igent mondtam, és igyekeztem úgy felfogni a dolgot, hogy le kell győznöm önmagam.

Mert lehet, hogy esténként több ezer ember hallgat, de élőben egyszerre több száznak beszélni egy olyan sportkupán, amit nem is igazán értesz…. Nagy kihívás volt egy szó mint száz. :)

Volt fogalmam a cheerleader életérzésről, nyilván a filmekből és persze a felkészülés alatt beszélgettem a szervezőkkel, versenyzőkkel is. Mindenki azt mondogatta, hogy ez mennyire egy elfogadó közeg, mindenki szurkol mindenkinek, mindenki elfogad mindenkit… Gondoltam na persze… Ismerem én a mai társadalom liberalizmusát :)

Igyekeztem picit teli nadrággal, de nyitottan érkezni, és vártam a szupermodelleket, az adoniszokat, és a miniszoknyákat. Nem mondom, hogy nem voltak jelen, de egyre másra jöttek elő a kis narancsbőrök… az indokolatlanul pici toppokban a párnás pocakok. És akkor be kellett látnom, hogy ebben a sportban mindenki megtalálja a helyét. Szükség van a nagyobb darab fiúkra és lányokra az emeléseknél, és kellenek a pici emberek is a piramis csúcsára. Az egyik csapat tagja simán beáll a másik produkciójába biztosítani az emeléseket, és amikor az eredményhirdetés előtt közösen szaltóztak, és játszottak, és drukkoltak egymásnak a színpadon, teljesen biztos voltam benne, hogy talán senki nem akadt fel a csapatkategóriákat béna angollal kimondó pocakos lány méretein. :)

Köszönöm a lehetőséget, ritkán megyek bele olyan szituációba amiben le kell győznöm magam, félek ugyanis a kudarctól, de azt hiszem itt megálltam a helyem. :) A gázsimat pedig már el is költöttem egy szuper, vastag vádlira is kiváló Landrover bakancsra. Mutatom a linkjét:

http://www.deichmann.com/HU/hu/shop/00008001315951/Hossz%C3%BA*sz%C3%A1r%C3%BA*bakancs.prod?submit=OK&emcs3=&s=2&emcs2=&imgFmt=&emcs1=&q=landrowe&emcs0=&₌1480946571030&fromCategoryDetail=&positionInList=18

Ha pedig megtetszett a teljesen elfogadó és befogadó sport gondolata, akkor keressétek bizalommal a Magyar Cheer Szövetséget :)

Zsuzsi