Van az a mondás, hogy a mai lányok annyira nincsenek hozzászokva az udvariassághoz, hogy egy egyszerű köszönést is bóknak, sőt kezdeményezésnek vesznek. Mit gondoltok erről?

A mai lányokat a duci lányokra változtatnám, illetve picit a folytatásban magam ellen fogok kampányolni. A korábbi írós felületemen már egyszer meséltem arról, hogy szerintem azért, mert duci vagyok, alapból kedvesnek és nyitottnak néznek az emberek, és folyton beszélgetni akarnak velem. Vagy panaszkodni. Uh azt hogy utálom. Amikor egy tőlem látványosan kisebb darab ismerősöm panaszkodik a súlyáról. Ezzel - idegállapottól függő, hogy - eggyel rosszabb vagy jobb, amikor rokon büszkélkedik azzal, hogy ő mennyit fogyott…

Szóval ezt alap kiinduló pontnak mondanám, ezen felül jön minden más közlési kényszerem a témában. A férfiak félnek tőlem. Főleg azok, akik amúgy lehet, hogy nyitottak lennének rám, de persze kategorikusan elzárkóznak a nyilvánosság előtt, hogy á nem, ők egy duci lánnyal. Ugyan már… Erről egyébként Eni írt egy klassz cikket, amit ide kattintva elolvashattok. Rendszeresen ismerek meg embereket a munkámból kifolyólag, és szinte hallom alkalom adtán azt a leguruló Kilimandzsárót, ami elhagyja az úriember szívét annak a mondatnak hallatán, hogy nem vagyok egyedülálló. Uh jól van, akkor ez a duci lány nem akarja, hogy kikezdjek vele…. Kövezzetek meg, de én rendszeresen találkozom ezzel a dologgal.

A mai közmondás rész viszont némiképp helytálló szerintem. Nem vagyunk hozzászokva az ajtókinyitáshoz, az összenézéskor mosolygáshoz, az előzékenységhez. Persze vannak kivételek, és remélem is hogy mindannyiunk életében van ilyen, de lássuk be, nem ez az átlag. A lelki igényeink miatt tehát majdnem jogos az a kis szikra amit a nőiességünk oltárán áldozó férfi okoz nekünk egy két bókkal. Még akkor is ha ártatlanul teszi mindezt. Főleg száraz évszakban… főleg amikor nem kapsz otthon eleget belőle. Főleg amikor rossz napjaid vannak, és sminkelni sem volt kedved. Nem is mindig érzem ezt gondnak. Eljátszani a gondolattal… gyors flört a liftben, amit egy gyors vacsora és gyors egy éjszaka követ… vagy az esküvői ruha szabásának kitalálása a tiltólistás vendégkörével együtt akit tuti nem hívunk meg a lagzira… Igen, néha túlzásokba esem :D

De nem olyan nagy baj ez szerintem. Csak tudni kell a helyén kezelni a dolgot. El lehet mélázni a fent említett dolgokon, de le is kell tudni zárni a csodás nászút gondolatmenetével, amikor a fehér homokban – amiben egyetlen egy darab rovar vagy ízeltlábú sincsen – szerelmeskedtek a naplementében….